A szeptemberi hétvégeket nem szüreteléssel és a szabadban töltöttem, hanem iskolába jártam, a WSET L2 tanfolyamon vettem részt. Nagyon jó társaság jött össze. Az előadók is kitűnőek voltak, nagyon magas szintű tudással. Ami igazán nagyszerű volt, hogy a tudásukat át tudták adni számunkra is. Igazán jó borokat és párlatokat kóstoltunk Vagyis hasznos két hétvége volt.

Mi, hallgatók

A WSET középfokú tanfolyami anyag, nagyon nagy vonalakban, néhány világfajta szőlőről és termő helyeikről, az erősített borokról, a párlatokról, és a pezsgőkről szól. Mindez kb. 30 órában.
Szőlő fajták: Chardonnay, Pinot Noir, Riesling, Sauvignon Blanc, Chenin Blanc, Cabernet Sauvignon, Merlot, Grenache, Syrah. Óvilági termelő helyek: Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália. Újvilági termőhelyek: Ausztrália, Argentina, Új-Zéland, Chile, Kalifornia, Dél-Afrika.

Nagyon sok ismerettel lettem gazdagabb és elégedet voltam. Az előadások során sokszor felmerült a magyar bor helyéről a világban, a borászatok és borászok munkája és szerepe is. Igaz a tanfolyami anyag mellett ezek csak kipillantások voltak.

Aztán elkezdtem tanulmányozni a kapott anyagokat, jegyzeteimet előre gondolva a vizsgára. Ekkor egy szörnyű érzés fogott el. Nem csak a magyar bor marketing, a szűkös termelési kapacitások, a szabályozás az oka, hogy a magyar bor és bor társadalom csak itt tart.
Ez a tanfolyam is csak rontja a helyzetet. Igaz sok borkedvelő, borértő ember, szakember kaphat nemzetközi szinten elismert képzést. Azonban ez a tanfolyam megint nem a magyar borról szól. Vagyis a tanfolyam különböző szintjeit elvégző szakemberek ismerni fogják a francia, spanyol, német, portugál, ausztrál, chilei, argentin, kaliforniai, új-zélandi, stb. szőlő és bortérképet. Viszont a magyar 22 borvidékről minimális ismeretük lesz. Persze van lehetőség egyéb kurzusokra, mesterkurzusokra elmenni, a borászatokat meglátogatni, kóstolókon, tematikus kóstolókon részt venni. Azonban egy a WSET tematikájára épülő ill. azt felhasználó a magyar, esetleg kárpát-medencei szőlőfajtákat, borvidékeket bemutató és oktató kurzus nincs.

Én úgy látom, hogy vannak már kitűnő magyar borászok, kiemelkedő magyar termőhelyek, nagyszerű magyar borok, de a magyar bor hírét terjesztő és a világba szétvivő borszakemberek „csak” nemzetközi WSET vizsgával rendelkeznek. Hogyan tudjuk eladni a magyar bort, ha a propagandában, PR-ban dolgozó szakemberek jó része nem a magyar borokról, termőhelyekről kap képzést. Hogy higgyenek a magyar borban, ha azt sulykolják a tanfolyamokon, milyen jók a francia, olasz, stb. és egyéb ó- és újvilági borok. Vagyis minden, ami nem hazai.

Szerintem itt is paradigmaváltásra van szükség. Tanuljunk!, Tanuljunk!, Tanuljunk! a magyar borvidékekről, a magyar borokról, a magyar borászokról, a magyar borászatokról. Ha mi hiszünk benne és alaposan megismerjük, talán képesek leszünk elfogadtatni másokkal is. Egy idő (talán hosszú idő, de egyszer már el kell kezdeni) múlva már mások is megismerik, elfogadják és elhiszik a magyar bor minőségét.

Persze a probléma sokkal összetettebb és nagyon sok mindenre lenne még szükség, hogy a magyar bor megkapja a szerintünk megfelelő elismertséget.

Most ennyire fért bele. Ígérem, folytatom. Egyben várom mások véleményét és javaslatát is.

Vágó László