Nem régen Gemencen szarvasbőgés hallgattunk. Ekkor úgy gondoltam, csak hallgatni lenne jó a szarvasokat, hanem látni is őket.
Ezért Sümegen egyeztettem Tóth Attila egy helyi tapasztalt vadásszal és vadlesre mentem. Ahogy felkelt a nap én kiköltöztem Attila által megjelölt helyre és Vörösmarty szép szavait idézve: „A vadász ül hosszú méla lesben”, vagyis én. Igaz én nem puskával, hanem fényképezőgéppel. Órákig teljes csendben és reménykedve, hogy a szél is megfelelő irányból – vagyis felém – fúj, vártam a vadak megjelenését. Sajnos mivel vadászati szezon volt, nem mehettem biztosabb helyre. Két hajnalt ültem ott végig napfelkeltétől reggeli idejéig. Szerencsére nem sikertelenül. Talán majd legközelebb még sikeresebb leszek. Már kezdem érteni a természetfotósok nehéz életét.

Hogy kiegészítsem az állat fotó gyűjteményemet minden felbukkanó élőlényre „lőttem”. Persze csak fényképezőgéppel.

Közben lovas kocsikáztunk. Részt vettünk a harci játékokon, ahol a magyar vitézek a mongol harcosokkal mérték össze erejüket. Most a mongolok húzták a rövidebbet. Hogy kipihenjük a harc izgalmait, elfogyasztottunk egy korabeli lakomát evőeszközök minimalizálásával. Megismerkedtünk a Sümegi vár és Sümeg történetével. Megnéztük a város építészeti emlékeit. Megkóstoltuk helyi ételeket és borokat. A Nemeshanyon a utolsó molnárja megmutatta nekünk a még mindig működőképes vízimalmát.

Nagyon élvezetes és élmény dús napokat töltöttünk a Balaton-felvidéken, Sümegen.

Magyar bort inni élvezet, magyaroknak dicsőség!

Vágó László
borélmény szakíró